Mi lett volna, ha Popeye is chilit eszik?!

2015. október 26. - bogar.mark

Találkozás az első chilivel 

Azt kellett volna írnom, hogy az első szerelemmel, de ez afféle vakrandi volt, amiből nem lett szerelem az első látásra. Az úgy volt, hogy megküzdöttem a sorssal, a szocializmus bürokráciájával meg protekcionizmusával, és huszonöt éves koromra csak azért is tengerész lettem. Nagy dolog volt ez akkoriban!

6977610-vintage-hello-sailor_1.jpg

Hajóra szállni, világot látni, eljutni olyan kikötőkbe, országokba, amiről az egyszerű ám szocialista állampolgár nem is álmodhatott.

Szinte minden új volt kezdve a tengerészek beszédétől a munkán keresztül a különleges élményekig minden! Átestem a szokásos újonctréfákon, amikor a zöldfülű tengerészeket megtréfálják. Azt tudni kell, hogy a hajózás előtt borászként dolgoztam két évet az első munkahelyemen, de ezt a hajón még büszkén hangoztattam. A társaim hümmögtek, sunyikat pislogtak, tán hitték, de lehet, hogy nem. Aztán az egyik nap hívott a bócman:giphy_2.gif

— ­Gyere Pistikám, mutasd meg, milyen borász voltál! — mondta kissé sunyinak tűnő pofával. Mentem. Bementünk a szalonba, kávéidő lévén a szokásosnál is többen voltak, most senki nem ment ki a pupára.

— Na, Csubi, hozzad a kendőt! — irányította a bócman az eseményeket, meg a második pincért. Hoztak is egy sálat, amivel bekötötték a szemem. Biztosan meggyőződtek róla, hogy nem látok semmit. Ez igaz is volt. Vártam, mi lesz.

— No, te nagy borász — mondta Fecó, a fedélzetmester (aki tengerészül bócman) —, itt van négy pohár, kóstold meg őket, és mondj véleményt róluk.

Hoppá, ez nem lesz nagy feladat, gondoltam, és most már izgatottan vártam, mit tesznek elém. Megéreztem a pohár hűvösét, a számhoz emeltem.

Csersavas, savanykás lőre volt. Meg is mondtam azonnal, hogy ez borzalmas vörösbor.
— Így is lehet hívni a Réni Merengőt! — nevetett a sztromó. Jött a következő.  

— Ez finom, száraz fehérbor — volt a véleményem, ami megint csak talált, mert ezen a kóstoláson csak két kategória lehetett: finom és ocsmány. Jött a harmadik próba.

tumblr_ljwmpnj9cv1qdne18o1_500.jpg

— Pfúj… — köptem ki a korty bort, ami édeskés volt ugyan, de ocsmány dohosnak tűnt. — Ez poshadt, dohos, romlott bort adtok nekem? — lamentáltam, és a többiek dűltek a nevetéstől. Mint később kiderült retszinás bort adtak. A bort amúgy kénnel védik az oxidációtól, de ezt a különleges fajtát a görögök gyantával kezelik, aminek a haszna ugyanaz, mint a kénnek, de kap a bor egy különleges ízt és illatot, amit többszöri kóstolással meg kell szokni. Pár nap múlva már szerettem a retszinás bort. Akkor jöhet a következő kóstoló. Megkóstoltam. Nagyot köptem.tumblr_np0doxiidc1uvymixo1_500.gif

— Hát mi az isten van itt, nincs semmi normális bor? Ez maga a tömény ecet! — keseredtem el, és bőszen fintorogtam. Mert amit kortyoltam, az bizony nagyon ecetes volt. Aztán az íz kezdett változni. Már nemcsak az ecet dominált, hanem a bors is, de vele együtt lecsapott a villám is. Bele a szájszélbe, aztán a garatba is, és kezdett kiverni a víz!

— Hogy a jó büdös francba… — üvöltöttem, mert egy blogba ilyesmit lehet csak leírni, de ott és akkor tengerészek voltak, kemény férfiak, akik teli szájjal röhögtek, a hasukat fogták, és hallgatták, hogyan káromkodom, amúgy jó szaftosan, ahogy ékes, ízes anyanyelvünk megengedi, és ezzel az oroszok és ukránok mögött mi is dobogósok vagyunk ebben a sportágban.hey_sailor_vintage_jewellery_accessories3.png

Felugrottam, letéptem a szememről a kötést, rohantam vizet keresni, meg tömtem magamba a kenyeret, hogy csillapítsam a számban keletkezett poklot. Valahogyan megnyugodtam. Aztán megmutatták, hogy mi volt az utolsó: Tabasco. Abból is a nagyon tüzes. Az ismerkedés kemény volt, a vakrandi nem úgy sikerült, ahogyan mások gondolnák, mert a szerelem nem alakult ki köztem és a Tabasco között. Bár világszerte sikeres termék, nekem tömény ecet, legfeljebb salátába tettem később, ha nem volt erős paprika. Bizony máig sem szeretem, soha nem is vettem. Az hogy ez nem erős paprikából, hanem chiliből készül csak később tudtam meg. De egy biztos: hozzájárult, hogy megszoktam az erőset, és megszerettem. Nem lett szerelem a Tabascóval, de lett az egyszerű, cicoma nélküli rokonaival, a chili paprikákkal.

És ez most kezd kiteljesedni, ahogyan megkóstolom az idei termésből származó Yellow Bhut Jolokiámat, a Peter Red Peppert, a habikat, és a többit.

Már van Carolina Reaper magom. 

További bejegyzések István blogján, a: Porf Of Chili - Chilikikötő-n.

...valószínűleg Popeyenek is jobban ízlett volna a chili és még nagyobb erőket tudott volna felszabadítani. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.